A testmozgás szerepe a mentális zavarok kezelésében és az öngyilkosság-megelőzésben

Szeifert Noémi klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta és sportpszichológus Ideggyógyászati Szemlében (2025;78(7–8):241–254.) azonos címmel megjelent cikke hiánypótló a testmozgás és a mentális zavarok összefüggéseinek tekintetében.

A cikk kivonatát a szerző engedélyével közöljük. A teljes cikk ITT elérhető.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzése szerint a mentális zavarok prevalenciájában ugrásszerű növekedés várható, és 2030-ra a depresszió kezelésére fordított összeg jelenti a legnagyobb egészségügyi kiadást világszerte. Az előzetes becslések is felhívják a figyelmet arra, hogy célszerű minden olyan terápiás eljárásra hangsúlyt fektetni, mely lelassítja ezt a tendenciát. Az életmódorvoslásnak és azon belül a rendszeres testmozgásnak mint alacsony intenzitású intervenciónak is kiemelt szerep jut. A rendszeres testmozgás széles körben elérhető és hatékony prevenciós, illetve terápiás intervenciós eszköz. A rendszeres testmozgás a test összes szervrendszerére hat, ezért életkortól és intellektustól függetlenül jelentős szerepet tölt be a fizikai és mentális egészség fejlesztésében és megőrzésében, valamint az életminőség javításában, és növeli a várható élettartamot. A mentális zavarok egy része diagnosztizálatlan, ezáltal kezeletlen marad. A testmozgásnak ezért is kiemelt jelentősége van a pszichopatológiai tünetek kialakulásának megelőzésében mind gyermek-, mind felnőttkorban. Annak ellenére, hogy a rendszeres testmozgás kedvező hatása régóta ismert, nem találkozni vele az orvosi szakirodalomban, és kevés kivételtől eltekintve egyetlen kezelési protokollban sem.