Kapcsolatok

A közösséghez tartozás csaknem olyan fontos, mint az evés, az ivás vagy a légzés.  Tanulmányok bizonyítják, hogy akik magányosak, boldogtalanok és elszigeteltek, nagyobb eséllyel betegszenek meg és halnak meg korán.

Evolúciós szempontból a társas kapcsolatok egyértelmű előnyökkel jártak. Az egyén könnyebben jutott élelemhez, biztonságos menedékhez. Volt, ki törődjön vele, ha megbetegedett, szült, gyászolt. Margaret Mead antropológus szerint a civilizáció egyik első jele az, hogy egy közösség gondoskodni kezd a beteg tagjairól.

Modern társadalmunkban egyre jellemzőbb az egyén elszigetelődése, elhidegülése. A családok egyre kisebbek, tagjaik egyre távolabb élnek egymástól. Az emberek ritkábban tartoznak közösségekhez és a csoportok összetartó ereje is fellazulóban van. Ahogy idősödünk, egyre nyitottabbak lennénk embertársainkra és egyre meghittebbé válnak a kapcsolataink. Csakhogy éppen öregkorban nyílik kevesebb lehetőség emberekkel találkozni.

Amikor valaki az embertársaival való kapcsolatait nem tartja kielégítőnek, illetve egyedül érzi magát, azt magánynak nevezzük. A társas kapcsolatok objektív, külső szemlélő számára is nyilvánvaló hiánya esetén szociális izolációról beszélünk. Ezek szociális stresszként szorongáshoz, félelemhez vezetnek és negatív hatással vannak az egészségi állapotra.

A magányosság legalább annyira veszélyes, mint az egészségtelen életmód. Egy metaanalízis szerint a társas kapcsolatok hiánya olyan hatással van az egészségünkre, mint napi 15 szál cigaretta, illetve nagyobb veszélyt jelent az elhízásnál, a testmozgás teljes hiányánál vagy a rendszeres alkoholfogyasztásnál is.

De nem mindegy az sem, hogy milyen a kapcsolataink minősége. Egy tanulmány szerint egy rosszul működő házasság növeli a cukor- és szívbetegség kialakulásának esélyét, egy másik szerint pedig csökkenti a sebgyógyulási hajlamot.

A magány megrövidítheti az életünket. A magányos embereknek például nem kevesebb, mint 32%-kal nagyobb az esélye a stroke-ra és 29%-kal a szív- és érrendszeri betegségek kialakulására.

A szociális izoláció káros az idegrendszerünkre és mentális egészségünkre is. Gyorsabban romlanak a kognitív funkciók és nagyobb eséllyel alakul ki idős korra a demencia. Ezen kívül hajlamosabbak vagyunk szorongásra és depresszióra is, ha egyedül érezzük magunkat. Jó és kielégítő társas kapcsolataink viszont bizonyítottan csökkentik az Alzheimer kór kialakulásának esélyét. 

A hovatartozás érzése kutatások szerint alacsonyabb vérnyomáshoz, kevesebb stresszhormon termelődéséhez és az immunrendszerünk jobb működéséhez vezethet. A szociális támogatás kedvezően befolyásolja az agy stresszért felelős központjához, az amygdalához kapcsolódó gének kifejeződését is. 

Azok, akik párkapcsolatban élnek, szoros viszonyban vannak közvetlen családtagjaikkal és távolabbi rokonaikkal is, templomba vagy más közösségben járnak, jobb egészségnek és hosszabb életnek örvendhetnek. Már egyetlen emberhez fűződő szoros kapcsolat is jelentős motivációs, érzelmi, neurológiai és hormonális hatásokkal járhat, melyek közvetlenül támogatják az egészséget és segítenek megküzdeni a stresszel.

Mit tehetünk?

• Szervezzünk programokat, melyekre elhívunk egy-egy ismerőst, barátot, családtagot. Ez lehet pl. mozi, séta, fürdőzés.
• Vegyünk részt szervezett programokban pl. önkénteskedés, jótékonykodás, kórus, közös sportolás, utazás.
• Keressünk hobbit, közösségeket pl. vallási felekezetek, klubok, sporttevékenységek, nyelvtanfolyamok.
• Segítsünk, támogassunk olyanokat, akinek erre szüksége van pl. betegség, szülés, válás, gyász vagy túlterheltség miatt.
• Éljünk az online tér kínálta lehetőségekkel, lépjünk be érdeklődésünknek megfelelő internetes csoportokba, fórumokra.
• Készítsünk listát arról, hogy kik a legfontosabbak és rendszeresen keressük őket telefonon, Skype-on, írjunk nekik képeslapot, küldjünk csomagot.
• Beszélgessünk. Már egy pár perces kellemes beszélgetés is feldobhatja a napunkat, és akár hosszú évek után is segíthet tisztázni a konfliktusokat.
• Legyünk elfogadóak és megértőek. Ne felejtsük el, hogy másoknak is lehetnek nehézségeik.
• Köszönjünk a közelünkben élő idős vagy egyedülálló embereknek, ha van időnk, kérdezzük meg őket, hogy vannak és nem szorulnak-e segítségre.

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésedet és szeretnél még többet tudni, látogasd meg a könyv- és linkajánlót.

Felhasznált irodalom:

• J.T. Cacioppo et al. Lonely traits and concomitant physiological processes: The MacArthur Social Neuroscience Studies Int. J. Psychophysiol. (2000)
• Valtorta NK, Kanaan M, Gilbody S, et alLoneliness and social isolation as risk factors for coronary heart disease and stroke: systematic review and meta-analysis of longitudinal observational studiesHeart 2016;102:1009-1016.
• Uchino, Bert N., John T. Cacioppo, and Janice K. Kiecolt-Glaser. “The relationship between social support and physiological processes: a review with emphasis on underlying mechanisms and implications for health.” Psychological bulletin 119.3 (1996): 488.
• Donovan NJ, Wu Q, Rentz DM, et al. Loneliness, depression and cognitive function in older U.S. adults. International Journal of Geriatric Psychiatry. 2017 May;32(5):564-573. DOI: 10.1002/gps.4495. PMID: 27162047; PMCID: PMC5102822.
• Berkman, Lisa F., and S. Leonard Syme. “Social networks, host resistance, and mortality: a nine-year follow-up study of Alameda County residents.” American journal of Epidemiology 109.2 (1979): 186-204.
• House, James S., Karl R. Landis, and Debra Umberson. “Social relationships and health.” Science 241.4865 (1988): 540-545.
• Holt-Lunstad J, Smith TB, Layton JB. Social relationships and mortality risk: a meta-analytic review. PLoS Med. 2010;7(7):e1000316. Published 2010 Jul 27. doi:10.1371/journal.pmed.1000316
• Cunningham SA, Vaquera E, Maturo CC, Narayan KM. Is there evidence that friends influence body weight? A systematic review of empirical research. Soc Sci Med. 2012;75(7):1175-1183. doi:10.1016/j.socscimed.2012.05.024