Konferencia másképp – élménybeszámoló a BSLM 2022 konferenciáról

Dr. Koncz Klára

Már az elején szeretném leszögezni, hogy ez egy élménybeszámoló, a saját szemszögemből és semmilyen tudományos alapot nem tartalmaz az írás, csupán véleményt és élményeket.

Amikor 2021 elején elhatároztam, hogy valami hasznosat szeretnék tanulni, nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Még cinikusan – akik ismernek engem, pontosan tudják hogyan értem – meg is jegyeztem magamban, hogy lámlám a Google milyen jól kitalálta mivel is szeretnék foglalkozni. Az életmód medicina nagyon új szemlélet volt és elkezdtem tanulni, vettem újabb és újabb könyveket és olvastam. A kapcsolódási pontokat a nemzetközi szervezetekkel nagyon hamar megtaláltam, így beléptem a BSLM-be (British Society of Lifestyle Medicine). Ezzel párhuzamosan bevonódtam a Magyar Egészségmegőrzési és Életmódorvosi Egyesület alapításába. A nemzetközi életmódorvosi képzés (dip. IBLM) nagyon flottul ment, otthonról, számítógép előtt ülve. Egyre fontosabbnak és hasznosabbnak éreztem és amikor már itthonról négyen készültünk együtt a vizsgára, az már nagyon megnyugtató volt, hogy nem csak én látom már másképp az egész világot.  A képzés járulékos része volt, hogy lehetőség nyílt angol orvosokkal, illetve egészségügyi felsőfokú végzettséggel rendelkező emberekkel közös tanulócsoportot alapítani (ez nem volt kötelező, de nagyon hasznos szerintem). Így egy még intenzívebb tanulás következett. A vizsga egyik feltétele volt egy testvérszervezet éves konferenciáján való részvétel. Adta magát, hogy kiutazom, de a Covid restrikciók még elég szigorúak voltak 2021-ben, így a virtuális részvétel elfogadott volt opcionálisan. A vizsgát sikeresen letettük mindnyájan, magyarok és angolok is. Bennem meg ott motoszkált, hogy csak jó lenne kiutazni, megnézni élőben egy ilyen konferenciát. Egyéni célom volt még, hogy a tavaly megismert kollégákkal találkozzak, hiszen értékes barátságok szövődtek. Mondhatom, hogy az egész képzés olyan volt, mint egy virtuális Erasmus program, csak egészen másképp éltem át, mint anno diákként. A kiutazási vágyamat még időben elkezdtem hangoztatni a család előtt, így már nem lepődtek meg, amikor tényleg megvettem a repülőjegyet Londonba. Még volt bennem egy kis bizonytalanság a kiutazás előtti napokban, hogy ugyan mit is akarok én ott, hiszen minden elérhető online is, de ez a bizonytalanság érzés elmúlt egy pillanat alatt, amikor beléptem a Tottenham Hotspur Stadion előadótermébe és mellbevágott a látvány…a több száz fős előadó TELE volt! És NEM csak az első nap, hanem a konferencia mind a 3 napján. Hogy mit csináltak másképp, amitől az emberek végig ott akartak lenni? Erről fogok mesélni. Kezdve azzal, hogy több száz hasonló gondolkodású vagy legalábbis érdeklődésű ember volt egy teremben, az már egy jó kiindulás volt. A névjegykártyákon külön volt feltüntetve, hogy kinek van már meg a képesítése, ez egyúttal emelte az érzést, hogy fontos, amit csináltunk. Érzékeltem, hogy az érdeklődők kifejezetten keresték a névjegyen a jelet, hogy kivel tudnak beszélgetni a képzésről. A konferencia első előadása után kaptunk 2-3 percet, hogy a mellettünk ülővel megismerkedjünk, ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy hatalmas zsongás lett a teremben. Mellettem egy vörös hajú skót fiatal háziorvos ült, aki nagyon pozitív emlékeket idézett fel Budapestről, amikor dunai hajózáson vett részt. Elmondta, hogy London szerinte nem reprezentálja az országot, mert itt nagyon sokféle ember van és nincs egység – hasonlóan érzek én is fővárosunkat tekintve. Egy másik háziorvossal beszélgetve arra a megállapításra jutottunk, hogy ott is nagy a kontraszt a kórházi orvosok kontra alapellátó orvosok között. Ezt úgy értette, hogy a kórházi orvosok sokszor superiornak tekintik magukat. Az ő férje intenzíves, tehát eléggé belelátnak egymás munkájába, de szerinte a legrosszabb, ha két kórházi orvos házasodik össze, mert ők végképp nem értik a többieket – ezen jót nevettünk, mégis érzek valami igazságot, hogy nálunk sincs ez másképp. Az előadásokat tekintve új élmény volt, hogy minden előadás után állva, felemelt karokkal tapsoltunk. Minden előadásblokk másfél óra volt és ezalatt legalább 4x felálltunk – ez nagyon tetszett. Jóval a konferenciát megelőzően rendszeresen küldtek emlékeztetőket és regisztrációs linkeket emailben az úgynevezett “Aktivitás” lehetőségekről a konferencia alatt. Ilyen volt pl. jógázás, reggeli kocogás a stadion körül, stadiontúra, közös élményfőzés, közösségi festés, mindfulness, relaxációs gyakorlatok…hirtelen ennyi jutott eszembe. Ez a megközelítés nekem teljesen új volt, hogy így is lehet csinálni egy konferenciát. Amikor azt érzed, hogy a te fizikai és a lelki töltődésedre egyszerűen kapsz lehetőséget és nem kell magyarázkodni, hogy ez miért fontos, hanem mindenki számára egyértelmű, hogy ha az egészségügyi ellátó személyzet jól van testileg és lelkileg, akkor a munka is jobban fog menni. Tehát az előadások alatt is lehetett aktívan töltekezni, de volt még a nap végén is relaxáció vagy tánc, illetve torna is. Mivel minden előadás digitalizálva is van, még sokáig elérhetőek mindannyiunk számára. A hazai eddigi konferencia élményeim meglehetősen mások voltak. Nálunk még sokszor az a cél, hogy sok adatot nagyon kevés időbe belesűrítsünk, nem számít, hogy már senki nem tud figyelni másfél óra után – hát még ülni egy helyben! – itt ellenben azt láttam, hogy itt is sok előadás volt, de valahogy mégis jobban volt követhető számomra, sok képernyőfelvételt csináltam. Az előadások témáit csak felsorolom a részletezés igénye nélkül. Volt szó a munkahelyi jóllétről (workplace wellbeing) – ez egy nagyon kényes téma, de rendkívül fontos, hiszen már konkrét számadatok vannak, hogy mennyivel jobban teljesít egy osztály, munkahely, ahol kapnak lehetőséget töltődésre a dolgozók. Mivel jómagam is igyekeznék a saját munkahelyemen valamit elérni – ez különösen érzékenyen érintett, mert nagyon lassan megy minden, optimizmusom azonban határtalan és remélem letörhetetlen. Az ápolók képviselője is megvolt hívva, aki igen kritikusan fogalmazott és meggyőzően kiállt az általa képviseltekért – a bátor kritika egyébként az egész konferenciára nagyon jellemző volt, de egyúttal építő kritika is volt, mert mindig kínáltak megoldást a problémákra – ez a szemlélet is új volt. Ha felülemelkedünk a politikai szemléleten, orvosi körökben azt gondolom, hogy felül kell tudni emelkedni, akkor jól kirajzolódott, hogy Nagy-Britannia, de az egész fejlett Nyugat is ugyanazokkal a problémákkal küzd – elöregedő társadalom, életminőség romlás, helytelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, függőségek, helytelen stresszkezelés, illetve alvásminőségromlás és szociális izoláció. Sőt, mivel az Afrikai Életmódorvosi Társaság is jelen volt, ők jelezték, hogy már Afrikában is megjelentek a nyugati civilizációs betegségek, köszönhetően annak, hogy sok “junk food”-ot, Coca colat és társait visznek be a gazdag nagyhatalmak a “szegényeknek” – ahelyett, hogy tudást is adnának. Egyébként az afrikai delegáció különösen a szívemhez nőtt, mert ők a Walk with a Doc analógiájára a Dance with a Doc-ot népszerűsítik és ezt együtt be is mutatták nekünk, jó volt táncolni is! Angliában nagyon sok a bevándorló, ez nagyon érezhető volt Londonban – emiatt az esélyegyenlőségről nagyon sok értékes előadást lehetett hallani, a bátor kritika és pozitív pszichológia végig nyomon követhető volt, az előadóteremben nagyon sokan sokfélék ültünk, jó volt megélni a közösségi élményt. Téma volt még a népszerű coaching is, legalább kétszer huppant le mellém egészségügyi coach és kérdezte, hogy háziorvos vagyok-e, mert szeretne kapcsolatot építeni és segíteni az orvosoknak, asszisztenseknek. A coaching szemlélet már egy egészen fejlett szint, de az időfaktort – merthogy ott is abból van a legkevesebb – kiemelték. Megoldást viszont nyújtottak, egyre több lehetőség van képzést elvégezni, egyre több a képzett coach. Nálunk is egyre elterjedtebb – főleg üzleti körökben – és fontos áthidalást képeznek a szakmában. A konferencián szó volt még a közegészségügyi előadások mellett sport medicináról, a női egészségről és a mikrobiomról – ez utóbbira nagyon nagy hangsúlyt fektettek nagy örömömre. Külön munkacsoportjuk is van a fenti témákban, melyekhez lehet csatlakozni, illetve létrehoztak egy BSLM Learning Academy-t, ahol folyamatos továbbképzési lehetőség van. Az európai életmódorvostani társaságoknak volt egy belső gyűlése, ezen az elnökünk Szentgyörgyi Barbara vett részt. Volt még gálaest is – én ezen nem voltam – de úgy hallottam jó volt és szépen fel lehetett öltözni. A szünetekben teázni, kávézni és enni lehetett. Magától értetődő volt, hogy növényi tejek is voltak (szója-, mandula-, zabtej), ebédre mindig volt növényi alapú menü is, nem volt teljes értékű, mert olajat is tartalmazott, de ízléses, finom, laktató fogások voltak és mindig volt friss leveles zöld mellé! Gyümölcs is volt és sós snack is, de nem pogácsa. Az eddigi konferenciákon kínált ételekhez képest ez számomra kimagasló volt, hogy ennyi friss ételt kaptunk és nem csak sós pékárut. A szünetekben szintén volt lehetőség fényképezkedni egy úgynevezett 1st change táblával – ez egy felhívás az első lépésre az életmódváltásban. A stadion pedig önmagában egy élmény volt, óriási kivetítőkön videók, üzenetek, világot formáló gondolatok váltották egymást és promotálták a BSLM tagságot – valóban hasznos a tagság.  Utolsó nap volt még egy nagyon hiteles és tanulságos előadás számomra és sokak számára. A Dán Életmódorvosi Társaság alapítója tartott egy 20 perces előadást. A lényeg az volt, hogy a saját maga életútjából (fiatal 30 év körüli srác) hogyan jutott a teljes értékű növényi étrenden át a holisztikus szemléletű életmódorvoslásig. Csatolok pár ábrát a diasorából, ami számomra nagyon informatív volt:

Kezdőként a gyors tanulás miatt nagyon hamar magabiztossá válunk, általában a közösségi, nem szakmabeli influenszerek ezen a szinten rekednek. Majd történik egy “zuhanás”- amikor azt érzed, hogy mennyi mindent nem tudsz – akkor gyarapodik igazán a tudás, mert sokkal alázatosabban tanulsz és figyelsz. Utána válsz szakértővé, de a magabiztosságod soha nem fogja elérni az elején érzettet.

Az életmód medicina alkalmazása nagyon nehéz, mégis ez kell legyen a hagyományos orvoslás alapja. Az egyik legjobb üzenete az volt, hogy nem a motiváció tartja fenn az életmódváltást, hanem az, hogy egyszerűen jobban érzed magad tőle és ettől válik fenntarthatóvá. Ez pedig már az egyén szintjén dől el, de Te valóban tudsz neki segíteni – persze csak akkor, ha akarja, hogy segíts neki.

Összességében sok élményben volt részem, sok értékes beszélgetést folytattam le – egy pillanatig sem éreztem zavart, ha nem tökéletesen fogalmaztam, az angol orvoskollégákkal nagyon jó volt találkozni. Jövőre Manchesterben lesz a BSLM éves kongresszusa, de remélhetőleg a MOTE-nak is sikerül szervezni egy konferenciát a hazai egyre szélesebb körben érdeklődőknek.

Fenti képen balra én, jobbra a MOTE elnöke Szentgyörgyi Barbara
Az angol kollégákkal (akik közül egy indiai, egy eredeti brit, egy orosz és egy dél-afrikai születésű volt – nincs mindenki a képen).